Kára neve első alkalommal a dömösi prépostság irataiban szerepelt 1138-ban, Villa Kara néven. 1229-ben e birtokok a székesfehérvári káptalanhoz kerültek, jövedelmeikkel segítve a fehérvári koronázó templom építését. Innen származik Karai László budai prépost, aki a XV. század második felében létrehozta az első magyar nyomdát Hess András vezetésével. Ebben készült el az első magyar könyv 1473-ban, a Cronica Hungarorum.

A következő században a pannonhalmi apátság lett a térség legnagyobb részének birtokosa, az egyházi intézményen ebből az időből Dereskei Pál és Ispán András nevét őrzik az emlékiratok. A török hódoltság idején Kára elnéptelenedett, s még 1757-ben is pusztaság volt itt. A következő évtizedekben a Zichy-család birtoka lett a földterület, ezidőtájt népesült be ismét. A század végén a földesúr római katolikus vallású németeket telepített ide, s nekik hatévi adókedvezményt ígért.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a 245 lelket számláló lakosság fele németajkú volt. 1858-ban a jobbágyfelszabadítás idején több mint ötven telket különítettek el. A múlt százas első évtizedében, bár csaknem ötvenen kértek kivándorlási útlevelet, mégsem csökkent a lélekszám, sőt az 1910-es népszámlálás szerint 307-en laktak itt. Az első világháború ötven kárait érintett, kilencen életüket vesztették a harcok során.

1950-ben Szorosaddal közös tanácsot alakítottak, később a törökkoppányi közösségbe olvadt bele a falu közigazgatása. Önállóságát a rendszerváltáskor kapta vissza, élete azonban szorosan kötődik szomszédjaihoz: közös körjegyzőséget tartanak fenn Törökkoppányal és Szorosaddal. A helyi általános iskola a körzetesítéskor szűnt meg, a kárai gyerekek a törökkoppányi oktatási intézményben tanulnak, s szintén a szomszéd révén oldják meg az orvosi és védőnői ellátást, a gyógyszert pedig a nágocsi patika révén szerzik be.

A települést a XIX. században magyarok és németek lakták, s volt plébániája is. A lakosok valamennyien katolikusok voltak. A mostani templom alapjait 1947 nyarán rakták le, s alig több mint egy évvel később már megtartották az első szentmisét, bár még nem volt teljesen készen. A lakosság összefogásával sikerült kívülről bevakolni, 1984-ben pedig bevezették az elektromos fűtési rendszert. Napjainkban az idősebbek járnak templomba, amelynek felújítása nemrégiben fejeződött be pályázati forrásokból, adományokból és vállalkozói segítséggel.